A hagyományainkhoz híven az idén is élő műsorral emlékeztünk meg 1956. október 23-áról az iskolánk könyvtárában.  A forradalom 13 napját idéztük fel, egy 12 éves pesti fiú naplóbejegyzései alapján. Minden nap eseményét egy-egy diák tolmácsolásában hallhattunk, akik a helyszínen „vetették papírra gondolataikat”.

Kicsit más volt ez az emlékezés, mint amit a történelem tankönyvek lapjain olvashatunk; egy kiskamasz környezete által alakított véleményén, lelkesedésén, félelmein keresztül láthattuk a történéseket úgy, ahogyan azt az átlagember megélte, s talán ettől sokkal ismerősebb, kézzelfoghatóbb lett minden.

Hiszen az a kamaszgyerek, az apa, az anya, vagy a szomszédok, akár mi is lehettünk volna! Talán ez a megközelítés más olvasatban tünteti fel a történelmet, rádöbbenünk, hogy az események nagy folyama s kicsiny egyéni sorsok eredője.

A műsor szerkesztői ezt az élményt, felismerést szerették volna átadni a közönségnek, hogy a nagy általános konklúzión túl rámutassanak arra is, hogy 1956 forradalma különleges pillanat nemzetünk XX. századi történetében.

Mi adja a különlegességét?

Mindenekelőtt az, hogy azokban az októberi napokban a jelent hirtelen maga alá temette a jövő, a mánál fontosabb lett a holnap. Így, több mint hat évtized távlatából is látszik, hogy a diktatúrával együtt megdőlt az a mindenkin elhatalmasodó érzés is – amit az elnyomó rendszer tulajdonságaként Orwell találóan így fogalmazott meg – „a történelem nyugvópontra jutott. Már csak az örök jelen létezik, amelyben a pártnak mindig igaza van”.

1956 októberének napjaiban valóban kimozdítottuk a diktatúra egy helyben ketyegő óráját.

A műsor a történelem, magyar, és ének szakos kollégák közös munkája volt. A forgatókönyvet Tóthné Lipták Erzsébet írta.

Fülöp Csaba