2020. február 28-án a Tapintható Kiállítás megnyitóján vettünk részt, ahol látássérült tárlatvezetők segítségével elkalauzoltak minket egy másik világba.

A kiállítás előterében a tárlatvezető mindent elmondott, s minden eshetőségre, szabályra és ajánlásra felhívta a figyelmünket, hogy a kiállítás igazán élvezhető legyen a csoport számára. Amikor azonban meg kellett tennünk az első pár bevezető lépést a tárlat kezdete felé, és szép lassan ráebredtünk arra, hogy semmit nem látunk, remegő lábakkal bizonytalanul kapaszkodtunk vezetőnk karjába, aki határozott léptekkel, rövid vezényszavakkal irányított bennünket.

Ekkor új értelmet nyert a "vakon bízni valakiben" kifejezés számunkra.

Egyszerre 4 látássérült dolgozik 8 látogatóval, ők vezettek minket végig a tárlaton, segítségükkel  "tekinthettük" meg a kiállított tárgyakat csak tapintásunkra, hallásunkra hagyatkozva. A tárlatvezetés végén mindannyiunk levehette a fekete szemkötőjét, s végre megláthattuk az addig csak elképzelt dolgokat, ráébredve arra, hogy mily nagy kincs is a látásunk. Az addig hatalmasnak tűnő terem "összement", a tárgyak "megelevenedtek"; színek nélkül nem volt teljes a kép. Mivel megszoktuk, hogy életünknek rengeteg árnyalata, színe és mélysége van, formák vesznek körül az utcán sietve, érzéseket látunk a körülöttünk lévők arcain bárhová is tekintünk. Mindez olyan magától értetődő, míg szemünk világa ép...

Az előtérben megtapogathattuk a "rajz"pályázat kiállított darabjait felfedezve a ligetet, az útmenti fákat, a térkövet a szökőkút körül, s megannyi más formát, anyagot. Érdekes dolgokat olvashattunk a látássérültekről, hétköznapjaikról, mindennapi használati eszközeikről, híres vak emberekről, vakokról szóló filmekről.

Kipróbálhattuk a nemlátók számára készült "Ki nevet a végén?", Malom, valamint Trió társasjátékokat, elolvashattuk a Braille írással írt játékszabályt, szerencsére külön papíron megtaláltuk a hagyományos írással készült szabályt is.
A Braille írógépen legépelték a nevünket, melyet haza is vihettünk. Nagyon érdekes volt a pontokból álló ABC tanulmányozása.

10 ujjas vakírással gépelhettünk egy hagyományos írógépen, úgy, hogy nem néztünk a kezünkre. Segítségünkre volt a színes billentyűzet kirakó az írógép mellett, mely jól mutatja, melyik ujjunkkal, melyik betűt kell leütnünk.

A kiállítás 2020. március 2-12-ig várja a vendégeket hétköznapokon. A tárlatvezetők munkáját pedagógia szakos tanulóink segítik a látogatók koordinálásával, a kint lévők szórakoztatásával iskolánk diákjai által készített társasjátékok segítségével.
A vakmemóriajáték, -amőba, -dominó, és a párosító játék rendkívül érdekes, mindenki szívesen próbálta ki magát szemkötőt viselve vagy csupán becsukott szemmel.

Összegzésképp elmondhatjuk, pár perc vakság felnyitotta a szemünket, megtapasztalhattuk, hogy a szem mint érzékszerv kiiktatásával is lehet szép és teljes életet élni.

Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek és a kedves tárlatvezetőknek!

 

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

/Antoine de Saint-Exupéry/

Kugyela Tímea