„Alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy az sok tekintetben „más” mint mi.” (Gyökössy Endre)

A „Nem adom fel” Alapítvány szervezésében iskolánkban 3 héten át találkozhatnak a pedagógia ágazatban tanuló diákok és a végzős szociális gondozó és ápoló tanulóink fogyatékossággal élő fiatalokkal, fiatal felnőttekkel, akik sajátságos helyzetükről és életükről mesélve engednek bepillantást a mindennapjaik örömeibe és nehézségeibe.

A múlt héten a vaksággal való együttélésről kaptunk saját élményű tapasztalatokat, ezen a héten mozgásukban korlátozott fiatalok engedtek betekintést a mindennapi életükbe, a harmadik héten értelmi fogyatékos fiatalokkal fogunk találkozni.

A képen Paulik Ferenc, Fecó, aki megmutatta nekünk, hogy végtagok nélkül a fejét használva is milyen minőségi tevékenységek végzésére lehet képes, aki nem adja fel. Ő képeket fest, kiállításai is vannak.

Az Alapítvány egyik célja, hogy a társadalom hátrányos helyzetű tagjai (fogyatékos személyek, tanulásban akadályozottak, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok, időskorúak stb.) higgyenek abban, hogy szükség van a tehetségükre, és ha nem adják fel, képesek lehetnek a sikerre, az értékteremtésre.

Ezek az órák a lelkünkig hatolnak, s nagyon sokat adnak diákjainknak érzelemben, vélekedésben, szemléletben, akik hivatásul választják az emberekkel való foglalkozást.

Reméljük, hogy ha lehetőség lesz rá a jövőben, akkor személyesen is vendégül láthatjuk iskolánkban ezeket az érzékenyítő, szemléletformáló tréningeket tartó fiatalokat!

S néhány gondolat és érzés az órákról:

„Az előadás nagyon megható és szívszorító, -melengető volt, hiszen nem mindenki tudná így elfogadni magát és így élni, célokat kitűzni maga elé. Nem adják fel. Próbálják az életet pozitívan élni, mindenben a jót és a szépet nézni, még ha nehéz is és ez kívülről nem is látszik. Tetszett az előadás és tanulságos, hiszen ahogyan mondták az „5-ös lottót én már megnyertem”, /ezt sosem fogom elfelejteni/ és ennél több számomra nem is kell, hiszen van egy szerető családom, nagyon jó barátaim. Minden jót és szépet kívánok a számukra! Mindig legyenek ilyen vidámak és pozitívak!” K.A. 11. C

„Nagyon tetszett ez az óra, ahogy elmesélték miféle nehézségeik is vannak. Sajnálom, hogy nem szemtől szembe hallgathattam ezt az órát, de így is nagyon tartalmas és érdekes volt. Örültem neki, hogy itt voltak, mert sok dologgal szembe felnyitották a szemem és örülök, hogy ezáltal nagyobb látó terem van erre a nehézségre is. Ösztönző és érdekes volt” Sz. Zs. 11. C

„Nagyon érdeklődve hallgattam végig az előadást. Nagyon szimpatikusak voltak és kedvesek. Annak nagyon örültem, hogy elmondták, hogy hogyan tudnánk segíteni nekik, hogy ne gügyögjünk hozzájuk, meg ne is kiabáljunk, hanem normális hangon beszéljünk velük. Én most is sokat tanultam, meg érdekel is ez a téma, hogy hogyan viselik el, mikor tudunk segíteni, mikor mondjuk. például hogy vigyázzon az úttesten, meg hogy segíted átkelni rajta és nem kiabálsz rá. Nagyon megérintett lelkileg is.” Sz. L. 12. C

Andrej Éva gyógypedagógus