Délelőttönként egy szakképző iskola tankonyhájában vettünk részt foglalkozásokon. Az első nap megtanították nekünk a Prinjolata nevű tipikus édességük készítését, majd a második nap nekünk kellett úgy elkészíteni, hogy közben „megtanítjuk” Nekik a készítést angol nyelven. Meglepetésként vittünk itthonról hozzávalókat a Szilvalekváros papucs készítéséhez, amit mi tanítottunk meg elkészíteni Nekik egy egyszerűbb leveles tésztás változatban. Közben sokat emlegettük Hortobágyi Pali bácsit, mert az Ő lekvárját kóstoltattuk a máltaiakkal. Még sosem ettek szilvalekvárt. A szigeten kevés a mezőgazdasági terület, s inkább a déli gyümölcsök teremnek meg náluk, alma-, körte- vagy szilvafát nem látni sehol.

A negyedik nap egy olyan iskolába látogattunk, ahol szociális ápoló és kisgyermek- gondozó képzés folyik, beszélgettünk a diákokkal is, akik inkább a mi felnőttképzésünkhöz hasonló rendszerben tanulnak.

Beszélgettünk arról, hogy milyen hasonlóságok és milyen különbségek vannak a magyar és a máltai szakképzés között.

Az utolsó napra meglepetésünkre egy kekszgyárba látogathattunk, ahol az alapanyagoktól a csomagolásig megnézhettük a gyártás folyamatát, s ahol készségesen válaszoltak a kérdéseinkre is.

Délutánonként a kísérő tanárok gondoskodtak arról, hogy a szigetet teljes egészében megismerhessük. Nagyon sok helyet meglátogattunk, de azért volt idő a tengerben való megmártózásra is, ami így a szezon előtt még kissé hideg volt.

Nagyon gyorsan eltelt az egy hét és eljött a hazarepülés ideje. Többen még maradtak volna, s bízunk benne, hogy a diákok közül kedvet kaptak a 3 hetes szakmai gyakorlat külföldön való eltöltésére is.

Köszönjük a lehetőséget a Tempus Közalapítványnak és a fenntartónknak, a Gyulai Szakképzési Centrumnak, aki biztosította a repülőtérről való éjszakai hazautazásunkat.